Ismerd meg jobban a “reishi” pecsétviasz gombát!
A reishi gomba már csaknem 2000 éve az egyik legismertebb és legelismertebb alapanyag számos keleti kultúra gyógyászatában. A vese alakú kalapjáról és a fényes, vörösbarna árnyalatairól ismert Reishi tudományos neve, a Ganoderma lucidum. A reishi jellemzően korhadó keményfa fákon nő Ázsia, Európa, Dél-Amerika és az Egyesült Államok mérsékelt égövi erdőterületein.
A reishi gomba testre és lélekre gyakorolt jótékony hatásait először Ázsiában fedezték fel és gyógyászati felhasználása több ezer évre vezethető vissza. A hagyományos és gyógynövény-gyógyászatban használt gombák széles skálája közül a reishi gombának van az egyik legváltozatosabb és leghosszabb távú története. Izgalmas módon a modern tudomány egyre gyakrabban megerősíti, hogy a reishi gomba tulajdonságai iránti tisztelet megalapozott.
A reishi élettani hatásaira vonatkozó dokumentált utalások 2400 éves múltra tekintenek vissza és ennek ábrázolása gyakran megjelenik az ókori kínai és japán műalkotásokban. A gombát azonban valószínűleg több mint 4000 éve használják gyógynövényként a keleti féltekén, beleértve a koreai és indiai kultúrákat is.
Az ókori kínai gyógynövénykutatók a reishit Lingzhi-nek nevezték, mert ez azt jelenti: „a spirituális erő gyógynövénye”. A hagyományos kínai orvoslás orvosai a „halhatatlanság gombája” kifejezést fogadták el, hogy leírják azt a mindenre kiterjedő egészségügyi támogatást, amelyet szerintük a reishi nyújthat. A reishit az ókori Kínában gyógyászati tulajdonságai miatt nagyra értékelték és mivel viszonylag ritka volt a természetben, ezért sokáig kizárólag a nemesség számára tartották fenn.
A hagyományos kínai orvoslás (TCM) gyakorlói a Lingzhit a szív, a tüdő, a máj és a vese csatornáinak befolyásolására írják fel, hogy egyensúlyba hozza a Qi-t (a test életerejét), megnyugtassa az elmét, valamint enyhítse a köhögést és az asztmát. A reishit a hagyományos kínai orvoslás (TCM) a Kínai Gyógyszerkönyv első számú adaptogénjeként tiszteli. Az adaptogének olyan természetes anyagok, amelyek segítik a szervezetet a fizikai, kémiai és biológiai stressztényezők leküzdésében és az azokhoz való alkalmazkodásban.
A reishi gomba szerepel a Kínai Népköztársaság Állami Gyógyszerkönyvében (2000), és a Qi egyensúlyának megteremtése, az elme könnyítése és a légúti egészség támogatása érdekében hirdetik. A reishi a keleti kultúrákban továbbra is a természetgyógyászat sarokköve. A globalizáció és az egészségük megőrzésére természetes megoldásokat kereső emberek növekvő száma miatt a tudósok most vizsgálják a hagyományos gyógynövényes gyógymódot övező egészségre vonatkozó állítások érvényességét.
Számos humán és állattanulmányban vizsgálták már a reishi élettani hatásait, a legkülönbözőbb területeken: immunmoduláció, antioxidáns, baktérium és vírus ellenesség, rák, májvédelem, vércukorszabályozás. A legtöbb vizsgálatot azonban állatokon vagy sejttenyésztési modelleken végezték. A humán kísérleti vizsgálatok gyakran kicsik voltak és az eredmények nem mindig támasztják alá az in vitro eredményeket. A reishi hatásaira vonatkozó kémiai adatok és anekdotikus bizonyítékok nagy részét jól megtervezett humán vizsgálatokból származó, megbízható kísérleti és klinikai adatokkal kell kiegészíteni annak egyértelmű megállapítása érdekében, hogy a feltételezett egészséggel kapcsolatos hatások érvényesek és jelentősek-e. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK92757/
A reishi gomba tápanyagtartalma
Számos értékes makro-tápanyagokat rejt magában: fehérjét, összetett szénhidrátokat és kis mennyiségű zsírt. Ásványi anyagokban, köztük káliumban, foszforban, cinkben és mangánban gazdag reishi alapvető mikroelemeket is biztosít. Ezenkívül a kutatók körülbelül 400 bioaktív vegyületet azonosítottak, amelyek közé tartoznak a poliszacharidok, triterpenoidok, nukleotidok, szterolok, szteroidok, zsírsavak és fehérjék/peptidek.