Stressz

Napjainkban a stresszkezelés rendkívül divatos szó, amellyel rengeteg fórumon találkozhatunk tudományos és közérthető formában egyaránt. Az sem ritka, hogy valamilyen egészségügyi problémával kapcsolatban halljuk, hogy: “túl stresszes” vagy “ne stresszeljen rá”. Ez így mind szép és jó, de mit értünk azalatt, hogy stresszkezelés? Hogyan tehetünk hétköznapi emberként a stresszmentes mindennapokért?

Maga a stressz definiálása meglehetősen nehéz feladat. Picit talán olyan, mintha a szerelem fogalmát kísérelnénk meg egyetlen egy definicióba sűríteni, holott ez mindenkinek a saját, egyéni megélésétől függ. Van, aki már attól is feszült lesz, ha lekési a buszt reggel, míg másoknál ez a határ sokkal kijjebb tolódik. Egy dolog biztos: ilyen vagy olyan formában, de a stressz alapvetően mindannyiunk életében jelen van. Éppen ezért a cél nem is feltétlen a stressz megszüntetése (hiszen ez lehetetlen), hanem azoknak a kis mindennapi bosszúságoknak az azonosítása és kezelése, amelyek nem feltétlen tudatosak, de sokszor mégis összeadódnak, hatnak ránk és olykor eléggé megnehezítik a mindennapokat.

Mikor van “baj”?

Fontos hangsúlyozni, hogy a fizikai és lelki egészségünk megőrzése szempontjából valamennyi stresszre mindenféleképpen szükségünk van. Bizonyára sokan ismerik azt az érzést, amikor egy kihívást jelentő helyzetben pl. munkahelyen, gyerekneveléssel kapcsolatban a vártnál jobban teljesítünk vagy reagálunk. Ezt az úgynevezett pozitív stresszt eustressznek is szokták nevezni, amely növelheti a teljesítményünket és sokszor motiválóan hat ránk.

Mindenkinél létezik tehát egy saját, optimális tartomány, ha azonban a stressz ezt krónikusan túllépi, akkor az gyakran testi és lelki betegségekhez vezethet, amit pedig distressznek nevezünk.

Mi az a stresszkezelés?

Valójában mindannyian űzünk stresszkezelést valamilyen formában, de sokszor automatikusan, így nem is feltétlen vagyunk tudatában. Amikor feszült helyzetben egy dohányos rágyújt, amikor egy hosszú nap után futni megyünk, vagy felhívjuk egy barátunkat „panaszkodni”, akkor tulajdonképpen mindannyian stresszkezelést végzünk.

Láthatjuk azonban, hogy léteznek konstruktív és nem konstruktív feszültséglevezetési formák, amelyeket tudatosan vagy tudattalanul, de mindannyian alkalmazunk. Az előbbi általában egy aktív megküzdési forma (pl. testmozgás, szociális támasz keresése), míg az utóbbi inkább egy passzív, elkerülő megküzdési forma (pl. dohányzás, körömrágás). Mindkettő lehet rövid távon célravezető, ugyanakkor a hosszú távú hatás érdekében érdemes a konstruktív stresszkezelési formák elsajátítására és tudatosabb alkalmazására törekedni.